1

Épp csak mint a bekezdés. Tűnékeny emberiség. Elsőként elhatárolódni attól, hogy neked írok. Sikerült. Most visszasüppedek. Metamorphosis. A legsötétebb éjszaka mindig épp most kezdődik. Amelynek a legnagyobb a súlyossága. Vészterhes emberiség. Hajlamossággal az eltűnésre. Nem visszaalakulni. Mekkora felhő! Milyen széptiszta áthatolhatatlan köd. Mindennek vége. Minden volt. Minden épp most kezdődik. Csöndek. Ami meg nyilvánítható, csak e harmadik csatornán keresztül folyik (ömlik) a világba. Nem közvetlenség, hanem a közvetítettség közvetítése. Mert mindig ez volt. Sugárzás, tekintet, rablás. De a világ lerablott. Próbálkozom, és látom, amint van (Abszolút lehetőségeiben). Meg tudni ragadni az érzékbirodalmat. De mi az: valakit szeretni? [nincs válasz] Nem könnyebb (alternatíva: jobb) – el alunni? – Aztán visszajátszás, homokvihar – homokórában, homoktenger, parthullámcsapdosás, odalendülés, visszalengés. Komolyan vevés, vétele a szomorúságnak, a bánatnak és az örömességnek. Megjátszani még a szenvedélyt is. És akkor szenvedélyes leszek. Úgymond. Szép nagy tanítás. T írta. És de. Valami pergő. Szótorlasz. (Dugó?) Furcsa, mert valami nemlevőt álmodni az emberekben ( a tudatukban megteremti azt a valamit - elhiszik, mert nem tudják).